Árnyék-fény tánc

A vágy

Mikor a leszálló nap vörös tóvá festi a kéklő eget,

S az alkonyat hűvös ujjával érinti meg a fáradt földet.

Ekkor a láncok valahol csörrenve a földre hullnak,

S a vágy izzó lávafolyama porlaszt el minden gátat.

Az ősi ösztön pusztító, őrült lázzal tör fel mély bugyraiból,

Mint a régen eltemetett, ki szellemként feltámad halottaiból.

Mikor nincs világ és idő, csak két test fürdik az érzékek tavában,

Mit érteni nem, csak érezni lehet, egyéválnak a gyönyör pillanatában.

S mire legördül az éj kék szőnyege csillagoktól ékes valóságában,

Áldva a percet, mit a sors adott, megpihennek egymás karjában.

2000.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat