Árnyjáték
Behúnyt szemmel a lámpafény felé fordulok,
Látom táncoló árnyak játékát.
Remegnek és izzanak, ahogy a zene álomhidat
Emel a lényegen át,
S vezérli táncuk ritmusát.
Körülnézek...
Az éjszakát bezárta holnapig az idő kapuja.
Nem lesz több árnyék-fény tánc ezen a
Reggelbe öltözött hajnalon.
De ez én táncom, az én csodám;
S a mosolyom, amivel
A november májussá válik az arcomon.
2006.