Szerelem
Minden könnye fájón marta arcát,
Minden hangja elfojtott zokogás.
Vágyainak néma léptét követve
Szélesre tárta Isten kapuját.
A hideg csókolta fáradt homlokát,
Kócos haját borzolta a szél,
S ő égő sebeit szorítva térdre borult
A szerelem imaszőnyegén.
1998.