Életpillanat
Látom, ahogy életre kel a zene;
Gyönyörű alak, kontúrja halvány.
Ahogy mozdul, teste a levegő;
Folyik és izzik, formája kötetlen, mindig változik.
Látom egészében és minden részletében.
Tánca a ritmus; hullámzik, mint a tenger.
Benne a teljesség színei.
Egységet teremt, de külön is rezdülnek apró elemei.
Idő és tér lassan átlényegül, ahogy
Kezei átformálódnak, megérintenek.
Dallamujjai lágyan vezetik elő és gombolyítják
Maguk köré a gondolatfonalakat.
Viszik őket hullámzó, éteri folyamon,
Összekötik, egymásba fonják őket, és újra szét...
Hogy behálózzák végtelen világom lényegét,
S az univerzum egészét.
Kérdezed min merengtem el, hol járok.
De csak ennyi az, mit ebből adhatok.
Egy éber-álom-szőttest, mely részem,
S részben én vagyok.
2005.